Programok és események a Velencei-tó körül

Magyarország számtalan, egyébként is régóta sújtott településére csapott le az árvíz. A veszély múltával jön a szükség dandárja, hiszen rengeteg ember és intézmény életének alapfeltételei szűntek meg végzetesen. Aki teheti, keresse a a lehetőségeket, segítsen, hogy adott alkalommal rajta is segítsenek. Az internet, az újságok számtalan segítségnyújtási lehetőségről adnak hírt. Az alábbi MH cikkben szereplő óvoda, de sok más település óvodája, időse, családosa is rászorul most az anyagiakban kifejezett együttérzésre.

Drozsnyik Jánosné, a felsőzsolcai Platthy Ida Napköziotthonos Óvoda vezetője
– Mikor öntötte el az óvodát az ár?
– Június 4-én, megjegyeztem a dátumot. Értekezletet terveztünk, de amikor megérkeztünk, észrevettük, hogy a kerítésünk alatt folyik a víz, és csak jött, megállíthatatlanul.
– Mit tettek ekkor?
– Először a gyerekeket vittük ki, majd azonnal elkezdtük a védekezést, mert akkor már mindannyian tudtuk, hogy itt az árvíz. Töltöttük a homokzsákokat, de az ár olyan mértékben emelkedett, hogy mire kiléptünk az épületből, már combmagasságig ért a víz. Egy méter magasra raktuk a zsákokat, de a tűzoltóparancsnok akkor azt mondta, felesleges volt, mert annyi víz érkezik, hogy ez nem fogja megállítani.
– Mekkora kár érte az óvodát?
– Csaknem százmilliós lehet a kár az épülettel, a berendezéssel és a használati tárgyakkal együtt. A radiátorokat is cserélni kell, mert megrozsdásodtak, az ablakokat és az ajtókat is ki kell szedni, mert egy hétig álltak a vízben, és elvetemedtek.
– Mit szól a felajánláshoz? (a helyi áramszolgáltató, az ÉMÁSZ ajánlotta fel segítségét az óvoda teljes felújítására)
– Örömmel fogadom a segítséget. Nem tudom, sikerül-e mindent kicserélnünk, amit szükséges, de ha az óvoda belsejét fel tudjuk újítani, én már boldog leszek.