Pázmánd

Hazánk legősibb része, a Velencei-hegység valamikor szigetként emelkedett ki a Pannon-tengerből, melynek legkeletibb részében, a Zsidó-hegy tövében épült fel Pázmánd. A település és környéke - kedvező fekvésének köszönhetően - már a vaskorban is lakott helynek számított. Ezt bizonyítják a település belterületén feltárt kora vaskori temető leletei, valamint az itt átmenő római hadiút, és római kori település nyomai is. A falu neve az államalapítás korából származik. A területet, mint nyári szálláshelyet valószínűleg Pázmány lovag kapta adományként. Az 1700-as évek elején tótokat telepítettek ide, egy időben Tót-Pázmándnak is hívták a községet, ahol mai napig fellelhetők a tót gyökerek, bizonyíték erre a húsvéti „sibálás" hagyománya.

A település látványosságai között szerepel a Zsidókő-hegyen az 1956-ban lerombolt és 1998-ban a község társadalmi szervezetei segítségével újjáépült hármas kereszt, mely szimbólum a település címerében is szerepel. 1665 után a török mészárlás túlélői, a betelepített rácok és tótok kezdték el építeni a Bágyom-patak partján álló vízimalmot. Hegyi János és családja egy kirándulás alkalmával jutott el a patakhoz, akkor döntötték el, hogy felújítják a falu földig lerombolt régi vízimalmát. Az újjáépített vízimalom kereke 2001. november 7-én fordult meg először. A község területén fél évszázaddal ezelőtt hét forrás volt található. 2002-ben a Téglaházi forrás tisztítását sikerült elvégezni. A plébániák 1753-54-es összeírásában említik, hogy Pázmándon állt egy kőből épített templom. A valamikori jezsuita rendház, majd uradalmi kastély felújított, műemlék jellegű épülete jelenleg az iskolának ad otthont. A község déli bejáratánál látható különleges kvarcit szikla-alakzatok megtekintése az idelátogatók számára különleges élményt jelent.