Újságírók
Soha nem venném magamnak a bátorságot, hogy kollégáim újságírói tevékenységét bíráljam. Természetesen szép számmal akadnak tiszteletre méltó kollégák, akiknek írásmódja nem tetszik, világlátása nem ízlésem szerint való, és jócskán akad véleményük, amivel nem értek egyet, ahogy nyilván ők sem velem, ha megtisztelnek azzal, hogy elolvassák valamelyik írásomat. Az élet így színes, így van rendjén.
Most sem fogom bírálni mindazoknak az újságíróknak hírlapírói, vagy televíziós tevékenységét, akik élharcosai, szószólói, arcai voltak a sajátos hungarikumnak tűnő, kormányt támogató tüntetésnek. Legfeljebb tettükkel nem értek egyet.
Teszem mindezt azért, mert pályafutásom kezdetén egy idősebb kollégától megtanultam, hogy egy újságíró csak akkor teljesítheti tisztességesen hivatását, a tájékoztatást, a többséget bántó, g...
azdaságot, személyiséget sértő ügyek feltárását, ha minden hatalom ellenzékeként dolgozik. Aki ezt nem így teszi, azt vagy vak elkötelezettség, személyes anyagi érdek vezérel, vagy valamilyen elháríthatatlan, kikerülhetetlen nyomás éri. Ilyen lehet a munkahely elveszítésének réme is.
Az ellenzékiség természetesen nem jelenti a mindennel szembenállást, sokkal inkább a józan kritikát. A mindent kritikusan szemlélő, tehát dolgát helyesen végző újdondász is írhat pozitív véleményt, magasztalhatja akár a hatalmat is amennyiben az tettével dicséretre ad okot.
(Olvassa el a jegyzet folytását is!)
| < Előző | Következő > |
|---|
